11. foglalkozás: ZAKLATÁS, MEGFÉLEMLÍTÉS

  1. Nyitókör (10 perc)

 

Nagy körben: Hogy érzed most magad, hogy vagy itt, mi történt veled az elmúlt héten?

 

  1. Hova állsz? (10 perc)

 

A foglalkozásvezető sorolja az állításokat, egy képzeletbeli vonaltól jobbra áll, akire igaz, balra, akire nem.

 

– gúnyoltak már osztálytársaim a külsőm miatt

– gúnyoltak már családtagjaim valamiért, amit csináltam

– gúnyoltam már ki másokat

– szeretek ugratni másokat

– féltem már osztálytársamtól

– féltem már felnőttől

– ha valaki csúnyán szól rám, csúnyán szólok vissza

– ha megütnek, visszaütök

 

Röviden megbeszéljük.

 

  1. Mi fér bele? (15 perc)

 

Zaklatás vagy ugratás?

A résztvevők kiscsoportban kapnak egy-egy szituációt, amit megbeszélnek (l. 1. melléklet)

  1. Éva rendszeresen elveszi három másik gyerek uzsonnáját, veréssel fenyegetőzik.
  2. Az egyik tanár rendszeresen felszólítja Zsófit, és megjegyzéseket tesz az öltözékére.
  3. Egy beszélgetés során Anna a Tiktok szót titoknak érti, ezért a többiek kinevetik, és később sokszor kigúnyolják.

Nagy körben megbeszéljük, Hogy ezek közül melyik zaklatás (a. és b. egyértelműen), és hogy minden ugratásból (pl. c.) lehet zaklatás, ha túlzásba viszik.

 

  1. Képek – mi történt? (10 perc)

 

A résztvevők megkapják a képeket (2. melléklet), párban megbeszélik, hogy melyiken mi történhetett.

Aztán egyet kiválasztanak és megbeszélik, hogy a képen látható emberek közül kinek mi segítene.

Megbeszéljük, hogy legtöbb esetben a bántalmazó is segítségre szorul, lehet, hogy őt is bántja valaki.

Mi a véleményünk azokról, akik tétlenül nézik a bántalmazást?

 

  1. Ki segít? (10 perc)

 

A terem négy sarkába teszünk egy-egy papírt: TANÁR, SZÜLŐ, BARÁT, MÁS FELNŐTT (nem családtag, nem tanár)

 

Adj tanácsot, kihez forduljanak? Tedd a képeket a megfelelő sarokba!

Melyik sarokban gyűlt össze a legtöbb kép?

Megbeszéljük, hogy melyik problémában ki tud segíteni, milyen előnyei lehetnek ennek.

A résztvevők fogalmazzák meg, hogy milyen félelmek miatt nem fordulnának valakihez segítségért.

 

  1. Zárókör (5 perc)

 

Mit viszel haza a mai foglalkozásról? Mi volt a legjobb/ legnehezebb?

 

MELLÉKLET

 

1.

 

a. Éva rendszeresen elveszi három másik gyerek uzsonnáját, veréssel fenyegetőzik.

 

b. Az egyik tanár rendszeresen felszólítja Zsófit, és megjegyzéseket tesz az öltözékére.

 

c. Egy beszélgetés során Anna a Tiktok szót titoknak érti, ezért a többiek kinevetik, és később sokszor kigúnyolják.

 

 

2. KÉPEK

 

bully1 bully2 bully3 bully4 bully5

 

VISSZAJELZÉSEK

 

Salgótarján

 

Ez az a foglalkozás, amely sokakat elég mélyen érintett. Az iskolai zaklatás sajnos, minden erőfeszítésünk ellenére jelen van az iskolában…..
A foglalkozáson a lányok lelkesen vetették bele magukat a feladatokba: a kérdésekre, hogy ki hova áll, nagyon gyorsan eldöntötték és sajnos az is kiderült, hogy szinte mindenki volt már az érem mindkét oldalán. A következőkben az is kiderült, hogy maga a zaklatás szó is nehezen fogalmazódik meg bennük: azonosították a bántással, megbántással. Sokkal rosszabbnak ítélték meg az egymás közti „ugratást”, mint a felnőtt általi. Erről hosszasan beszélgettünk és amikor a képekre került a sor, szinte mindenki a történetbe beleszőtte a magányt, az egyedüllétet, a néma nézelődést, a kigúnyolást. Nehezen találtak azonban olyan személyt, akiben megbíznának, aki biztosan segítene nekik. Főleg az idősebbek mondták azt, hogy a szülőket nem minden esetben érzik segítőnek: többen jobbnak látják akár a tanárt, akár más felnőtt segítségét. Erről is hosszan beszélgettünk és a foglalkozás végén kérték, hogy máskor is beszélgessünk, mert jó volt kibeszélni magukat ebben a témában.

 
 

Tiszafüred
 

A kérdésekre többnyire nemet válaszoltak, pedig tudom, hogy nem minden esetben volt így. Vagy nem fogták fel a kérdést, figyelmetlenek voltak vagy már észre se veszik, ha bántják őket.

Hívtam egy hetedikes kislányt a foglalkozásra vendégségbe, mert pár hete az egyik 16 éves diákunk durván zaklatta itt az iskolában (szexuálisan!).
A további részén a foglalkozásnak nagyon jó hozzászólások születtek. Megint megállapítottam, hogy jól látják, tudják a lányok, hogy mit kell tenni, ennek ellenére nem így cselekednek. Sokat beszélgettünk a képek kapcsán is. Segítséget úgy gondolják, hogy a tanároktól kaphatnak, de a valóság nem ez. A tapasztalatom az, hogy minden apróságért a szülőnek szólnak, akár telefonon is. A szülő pedig támadóan vonja felelőségre a tanárt. Sokszor állunk értetlenül, mert nekünk a gyerek nem említette a problémáját. Az is igaz, hogy mi se vagyunk egyformák és nem nyújtunk segítséget a hozzánk fordulónak.
A végén kicsit elkeseredtem, mert ennyi beszélgetés és okos gondolat után az maradt meg, hogy ne csúfolódjunk. Megegyeztünk, hogy figyelünk egymásra és ha gond van, megkeressük azt a tanárt, akiben bízunk.