11. foglalkozásterv: SZAKMA

1. Nyitókör (10 perc)

 

2. Szakma vagy állás (15 perc)

2. 1. A felvágott, összekevert szókártyákat kiterítjük, a gyerekek feladata, hogy két csoportba válogassák a kártyákat: az egyikbe kerüljenek, amelyek szakmákat, a másikba, amelyek állásokat jelölnek.

2.2. Nagy körben megbeszéljük, hogy mi a különbség szakma és állás között. Te mit szeretnél, ha szakmád vagy állásod lenne? Mit jelent a hivatás szó? És a karrier? Melyik a fontosabb?

Hivatás: Egy foglalkozás iránt érzett hajlam, vonzódás.
Karrier: Gyors munkahelyi érvényesülés.

 

3. Milyen vagy? (10 perc)

3.1. A gyerekek párokba rendeződnek, és egymást segítve egyénileg kitöltik a mellékelt táblázatot. Magyarázzuk el, hogy minden apróság számít, a külső és belső tulajdonságok, a hobbik, pl. ha valaki jól táncol vagy ügyesen főz. A szeretsz/nem szeretsz részhez tevékenységeket, érzéseket írjanak (itt most nem érdekes, hogy milyen ételt vagy színt nem szeretnek). Bíztassuk a gyerekeket, hogy minél több részletet írjanak.

 

4. Meséld el! (20 perc)

Nagy körben mindenkiről a segítő párja mondja el összegezve, hogy mi került a táblázatába. A többiek támogató tanácsokat adnak. Előre kössük ki, hogy egymás segítése a cél, tartózkodjanak a negatív megjegyzésektől.

 

5. Zárókör (5 perc)
Mit viszel haza a mai foglalkozásról? Mi volt a legjobb/ legnehezebb?

 

MELLÉKLET

 

VISSZAJELZÉSEK

Salgótarján

A szókártyák válogatásánál vita alakult ki, ki hová helyezné a kártyákat. Szakma-e az ügyintéző ill. a telefonközpontos? Hiszen szerintük kell hozzá tanulni, de aztán megegyeztek abban, hogy egy kevés betanulási idővel megoldható annak, aki legalább 8 évfolyamot elvégzett. Azonban az is felmerült, milyen tulajdonságokkal kell rendelkezni annak, aki pl. tanár lesz. Mivel közülük többen is szeretnének szakácsok, cukrászok lenni, ezért mint szakmát beszéltük meg közösen a képességeket. Sajnos, a csoportmunka helyett önállóan oldották meg az erősségek-gyengeségek ill. a mit szeretsz-nem szeretsz feladatot, mert a betegségük miatt nem mindenki tudott részt venni a foglalkozáson. A pozitív megerősítés már az előző foglalkozáson is bevált a motiválásra és ez ezen a beszélgetésen is remekül működött. Egy lánynak nehezére esett arról írni, hogy milyennek emlékezzenek rá halála után, mert a családban történt haláleset még egy kicsit felkavarta, de megoldotta, mert a többiek mondták neki, hogy mennyire jó tanuló, vicces, szeretetreméltó, jó barát is ő. Olyan tulajdonságokat írtak, amelyek csak a jó tulajdonságaikat emelték ki. Tíz  év múlva pedig mindegyiknek lesz szakmája, egynek hivatása (tanár!) és csak két gyerekük lesz…

Ki mit vitt haza: jókedvet, vidámságot, azt, hogy önmagát jobban megismerte, és azt is, hogy bíznak benne, hogy tíz év múlva ők is segíthetnek a diákoknak.
Tiszafüred
Két csoportra osztanám a lányokat. Az egyik csoportnak határozott elképzelése van a szakmáról, a jövőjéről. A másik csoport, akiknek nincs ötletük se. Őket vagy nagyon irányítja a család, megmondja mindig, hogy mit csináljon, mi a jó. Vagy senki nem foglalkozik vele, soha senki nem hallgatja meg. Ezen a foglalkozáson sokat beszélgettünk. Segíteni nem tudtak egymásnak, mert nem igazán ismerik a másikat. (Hiába tudunk már sok mindent.) Ötleteket viszont tudtak adni, több dolgot felsoroltak, ezek közül választottak.
Jó volt a fogalmak tisztázása. Nagyon tetszett nekünk a táblázat, amit ki kellett mindenkinek tölteni. Megint új dolgok jöttek elő, de a régi témák is megjelentek: én, család, otthon, szakma, szórakozás. Érdekes volt számomra, hogy a többség 2 gyerekes családban látja 10 év múlva magát, szép nagy házban, 3-an viszont egy-egy szakmát jelöltek meg.