13. foglalkozás: ÖNKÉNTES MUNKA

1. Nyitókör (10 perc)

Idézzük fel a pozitív megerősítések fontosságát, kérjük meg a résztvevőket, hogy próbálják minél többször alkalmazni a foglalkozás során (és azon kívül).

2. Ki vagyok? (10 perc)

2.1. Minden résztvevő hátára ruhacsipesszel feltűzünk egy szókártyát úgy, hogy ne lássa, mi áll rajta. (lásd melléklet)

2.2. A résztvevők körbejárnak, és mindenkinek kérdéseket tesznek fel, megpróbálják kitalálni, milyen szókártyát kaptak. Csak igen/ nem/ nem tudom válaszokat lehet adni. Egyszerre egy embertől csak egyet kérdezhetnek, aztán máshoz kell fordulniuk.

2.3. Ha valakinek túl nehéz a feladat, a foglalkozásvezető vagy a többiek kérdésekkel segíthetik.

2.4. Amikor mindenki kész, a szókártyákat egymás mellé rakjuk, hogy mindenki el tudja mindet olvasni

3. Mi az önkéntesség? (8 perc)

Átbeszéljük, hogy az egyes szókártyák hogyan kapcsolódhatnak az önkéntességhez. Megpróbáljuk közösen megfogalmazni, hogy mi az önkéntes munka lényege. A foglalkozásvezető kérdésekkel rávezeti a résztvevőket, hogy valamilyen formában az alábbiak hangozzanak el:

1. A közösség érdekében végezzük.
2. Saját akaratból csináljuk.
3. Nem kapunk érte ellenszolgáltatást.
4. Tanulhatunk belőle (konkrét ismereteket, illetve fejlődik a jellemünk).

4. Sokféleség (5 perc)

A résztvevők összekevert kártyákat kapnak, ki kell válogatniuk az összetartozókat: szervezet neve – kép – szervezet rövid leírása. (Lásd melléklet)

5. Helyi ügyek (15 perc)

5.1. A résztvevők két csoportot alkotnak. Kiscsoportban megbeszélik, hogy az eddig elhangzottak közül melyik problémát látják a közvetlen környezetükben (pl. vannak-e gazdátlan kutyák, tudnak-e magányos idősekről).

5.2. A kiscsoportok kiválasztanak egy helyileg is érvényes problémát és közösen átbeszélik, hogy ha önkéntes munkával segítenének, abból a tevékenységből mit tanulnának, hogyan fejlődnének, a későbbi életük során hogyan hasznosíthatnák a tapasztalatot.
A foglalkozásvezető irányítsa úgy a beszélgetést, hogy valamilyen formában az alábbiak hangozzanak el:

önbizalom erősödése; kommunikációs készségek javulása; együttműködés; szabályok betartása; egymásra figyelés; ügyintézés tanulása; a másik elfogadása

6. Tükrözés (8 perc)

6.1. Felvezetés: Ha segítséget nyújtunk valakinek, fontos, hogy ne saját magunkra, hanem az ő igényeire figyeljünk. Ezt gyakoroljuk most.

6.2. A résztvevők párokba állnak, egymással szembe (A és B). Ha páratlanul vannak, a foglalkozásvezető is beáll játszani. A játékos úgy tesz, mintha tükörbe nézne, a vele szemben álló B játékos igyekszik minél pontosabban tükrözni a mozdulatait. Pár perc után cserélnek, és A játékos tükrözi B mozdulatait.

4. Zárókör (5 perc)

Mit viszel haza a mai foglalkozásról? Mi volt a legjobb/ legnehezebb?

 

MELLÉKLET

Önkéntes munka – melléklet 1

Önkéntes munka – melléklet 2

 

VISSZAJELZÉSEK

Salgótarján

Nagyon közel állt az önkéntesség a lányokhoz. A pozitív megerősítés a beszélgetéseknél pedig még jobban motiválta őket. Az egyetlen problémát a hátukra tett “cetlik” okozták. Nehezen tudtak először kérdezni, de ezen is túllendültek és egy-két segítő kérdés után sikeresen kitalálták, kik is ők valójában. Az önkéntes szervezeteknél a budapestit találták ki nehezen, de jó volt hallgatni, ahogy a neveket is megpróbálták elemezni. Mentőöv, délután stb. Szinte mindenkinél előfordult már, hogy önként segítettek, de pl. az, hogy akár kutyát sétáltatni is lehet menni, az újdonság volt a számukra. Megjelentek azok a szavak, melyek fontosak lesznek majd a későbbiek folyamán is: önbizalom, segítőkészség, kihez kell fordulniuk. A tükörjátékot többen már ismerték, ennek ellenére nem nagyon szerették volna abbahagyni. Jókat nevettek, ha valaki véletlenül tévesztett.

A zárókörnél többen is elmondták, hogy a cetlis feladat hiába volt nehéz a számukra, mégis nagyon élvezték.
Jó hangulat, nevetés jellemezte ezt a foglalkozást is. Köszönjük!