1272
post-template-default,single,single-post,postid-1272,single-format-standard,stockholm-core-1.1,select-theme-ver-5.1.8,ajax_fade,page_not_loaded,wpb-js-composer js-comp-ver-6.0.5,vc_responsive

2. foglalkozásterv: NAGYCSALÁD

1. Nyitókör (10 perc)

Nagy körben: Hogy érzed most magad, hogy vagy itt, mi történt veled az elmúlt héten?

 

2. Félelmek a kalapban (10 perc)

Minden résztvevő kap egy cetlit, amire (olvashatóan!) névtelenül felírja, hogy milyen félelme van a családjával kapcsolatban. Az összehajtott cetliket bedobáljuk egy kalapba (sapka vagy doboz is jó), összerázzuk, majd mindenki húz egyet, felolvassa, majd hozzáfűz egy gondolatot (pl. megmagyarázza, azonosul vele vagy épp ellenkezőleg).

 

3. Szerepjáték (15 perc) – szerepkártyák

Mindenki húz egy szerepkártyát. A foglalkozásvezető ügyeljen, hogy ha nincs 12 fő, akkor is legalább egy apa, anya, nagytestvér, védőnő, osztályfőnök, illetve szomszéd kártya kézbe kerüljön.

 

A foglalkozásvezető elmagyarázza, hogy most ő a gyerek, és különféle mondatokat fog mondani. Aki úgy érzi, hogy neki szólhat a mondat, reagáljon rá valahogy a szerepe szerint. Többféle megoldás is lehetséges, hogy ki érzi megszólítva magát. A miniszituációk során olyan helyzetek jöhetnek elő, amiben bántás éri a gyereket, de mivel fordított a szerep, ő mondja ki, hogy mi az, amit ilyenkor válaszként kaphat.

 

– Holnap be kell vinnem 500 Ft-ot a kirándulásra.

– Elvesztettem a bérletemet.

– Eltört a telefonom.

– Szeretnék kölcsönkérni egy kiló lisztet.

– Nagyon viszket a fejem.

– Anyukám nem enged el a kirándulásra.

– Betört az ablak.

– Kinőttem a tornacipőmet, felmentést kérek tesiből.

– Lebuktam dolgozatírás közben, mert puskáztam.

– Egyest kaptam matekból, mert nem volt körzőm.

– Mindenki elmegy a péntek esti buliba, csak engem nem engednek el.

– Ide küldött az osztályfőnök, mert szerinte a sminktől gyulladt be a szemem.

 

Minden válasz után beszéljük meg, hogy elégedettek vagyunk-e a válasszal. Ha nem, mi lett volna a jó válasz?

 

4. Kertész leszek (15 perc) – A4-es papírok, filctollak, színesek

 

Egyéni feladat. Ábrázold a jövőbeli családodat úgy, mintha egy kert lenne! Lehet benne bármi: fű, fa, virág, szikla, madáritató, hinta stb. Nagykörben mindenki bemutatja a rajzát, elmagyarázza, hogy melyik családtagot mi jelképez.

 

5. Zárókör (5 perc)

Mit viszel haza a mai foglalkozásról? Mi volt a legjobb/ legnehezebb?

 

VISSZAJELZÉSEK

Tiszafüred

Teljes létszámban voltunk. A kicsik továbbra is zárkózottak, alig szólalnak meg, nehezen értik meg a feladatokat. Sokat problémáztak azon, hogy milyen félelmeik lehetne. Példákkal kellett segíteni őket. Igazán akkor jöttek az ötletek, amikor kihúztuk a lapokat és megbeszéltük.

(Döbbenet volt számomra az egyik lány, aki közölte, hogy ő már semmitől se fél, édesanyja tüdődaganatban meghalt, apja nem foglalkozik vele, olyan mintha nem is lenne, testvére drogosként intézetben. Mi rossz történhet még vele?!) A program leghasznosabb része ez, hogy a lányok, egyelőre a régiek, sok mindent elmondanak, amit más felnőttnek nem. Keresnek foglalkozáson kívül is, tanácsot, segítséget kérnek. Bizalmas kapcsolat alakult ki 1 év alatt.

A szerepkártyák nagyon jól mentek, több esetben is két variáció született. Jó szomszéd reakciója, rossz szomszéd reakciója. Még színészkedtek is. Nagyon jól szórakoztunk. Ez a feladat tetszett a csapatnak a legjobban.

Kreatív feladatként kertet rajzoltak a lányok, mely a jövőbeli családjukat ábrázolja. Többen faként jelentek meg a kertben és virágok a gyerekeik. De volt olyan ötlet is, ahol a család minden tagja valamilyen virág és a nagyszülők is rákerültek a képre.

Salgótarján

A második foglalkozás első körében visszatértem a tavalyi évben már bevált labdadobással történő beszámolóhoz. Előtte megbeszéltük, hogy az beszél, akinél a labda van. Jónak bizonyult, mert így türelmesen megvárták, amíg a társuk befejezte a mondanivalóját.

A félelmek felírásánál előfordultak ismétlődések: valaki meghal a családból, elveszíti a munkáját, nincs hol lakniuk….Szinte mindenki valós félelemnek ítélte meg azt, amit olvasott és azonosulni is tudtak vele. Egyedül a balesetet szenved valaki váltott ki kisebb vitát amiatt, hogy nehéz úgy elindulni, ha ez foglalkoztatja a sofőrt, ill. hogy ez a félelem jelentheti-e azt, hogy nem bíznak meg a sofőrben.

A szerepjátékot nagyon szerették: gyorsan beleélték magukat és a sokszor “vicces” válaszokat adtak. Ezek megmutatták, hogy ők a környezetükben milyen válaszokat kapnak (eltört a telefonom: így jártál-nagytestvér, most nincs pénzem másikra-anya, felhívjam a szüleidet, hogy mikor mész haza-osztályfőnök). Érdekes válasz volt az is, hogy a pénz bevitelére az apa azt  mondta: meddig kaphatunk haladékot, ill. ha szeretnél elmenni, adok kölcsön – a szomszéd.
A rajzolásnál egy tanuló rajzolt három gyermeket, egy pedig a nagyszülőket is rárajzolta, a többiek anya-apa és két gyerek felállásban készítették el. Egy lány volt, aki megkérdezte, hogy kell-e apuka a rajzra (nem él velük az édesapja).
A zárókörben szinte mindenki kiemelte, hogy a legnehezebb a félelmeik leírása volt, a legjobban pedig a szerepjátékot szerették.

Ezen a foglalkozáson még mindig érezhető volt kisebb feszültség, de már türelmesebbnek bizonyultak.