-
Nyitókör (10 perc)
Nagy körben: Hogy érzed most magad, hogy vagy itt, mi történt veled az elmúlt héten?
-
Támaszkodjunk egymásra (5 perc)
A foglalkozásvezető egy vastagabb, erős kötél két végét összeköti, az így kialakított kört leteszi a földre. A résztvevők körben állnak. Kinyújtott karral, mindkét kézzel megfogják a kötelet, és derékmagasságban megtartják. A foglalkozásvezető lassan háromig számol, háromra mindenki óvatosan elkezd kifelé dőlni. Ha a résztvevők figyelnek egymásra, kölcsönösen meg tudják tartani egymás súlyát.
-
Billegő szobor (10 perc)
A 1. mellékletben látható pozíciók közül ki melyiket tudja megcsinálni egyedül? Ki melyiket tudja megcsinálni, ha segítséget kap a társaitól?
Mindenki egyedül vagy segítséggel bemutat egy pózt.
-
Kire számíthatsz? (15 perc)
A résztvevők párokban dolgozva kitöltik a 2. mellékletben lévő táblázatot.
A feladatuk, hogy átbeszéljék, az adott helyzetekben kire számíthatnak, kitől kérnének segítséget. Több megoldás is elfogadható.
Nagy körben átbeszéljük a megoldásokat, majd a foglalkozásvezető további példákat kér, hogy még kire számíthatnak és miben, illetve rájuk ki számíthat és miben.
-
Mesefolytatás (15 perc)
A résztvevők az egyik tableten közösen meghallgatják Inczédy Tamás: Aztán végül aztán című meséjének első részét, addig, hogy az egyik szereplő azt mondja: „– Akkor majd én egyedül, na, menjen arrább Tóni bá.”
A résztvevők kis csoportokban dolgozva, fantáziájukra hagyatkozva befejezik a mesét, majd nagy körben sorra előadják. Megbeszéljük, hogy mennyire bosszantó, ha az ember segíteni akar, de nem hagyják. Vajon Tóni bá’ miért nem akarta, hogy a másik szereplő változtasson? Mi a baj azzal a hozzáállással, hogy „majd valaki tesz valamit”?
Végül közösen meghallgatják az eredeti mese végét.
-
Zárókör (5 perc)
Mit viszel haza a mai foglalkozásról? Mi volt a legjobb/ legnehezebb?
- melléklet
BILLEGŐ SZOBOR
- melléklet
TÁBLÁZAT
VISSZAJELZÉS
Tiszafüred
Rossz hangulattal indult a foglalkozás. D. felhozta az emeletre a szakmunkásképzőbe járó barátját. A 7-8 osztályos lányaim megsértődtek, hogy nem engedtem be a foglalkozásra. Az épületbe se jöhetett volna be!!
A kapcsolatok ereje vegyes képet mutatott a lányokról. A kötéllel simán megtartották egymást. A billegő szobrokat viszont meg se próbálták segítséggel. Szerintük lazán ment volna mindegyik, aztán kiderült, hogy mégse. „Régebben hajlékonyabbak” voltak. A páros megbeszélések során kiderült, hogy a különféle szituációkban leginkább a családra számíthatnak. Meglepett, hogy a barátaira egyik sem. K. megint kihangsúlyozta, hogy ő csak saját magára számíthat. A mesefolytatás mindhárom csoportnál ugyanúgy történt. Hívnának szakembert, a veszély miatt. Aztán újra meghallgattuk és megbeszéltük, hogy nem derült ki, mit kell csinálni, ekkor már nem volt ötletük.
A szobor tetszett legjobban mindenkinek. A kapcsolatokat pedig még erősítenünk kell.
Salgótarján
Ismét nagyon jó hangulatú foglalkozás kerekedett a kapott feladatoknak köszönhetően!
Már a kezdőkörben elhangzott, hogy az ösztöndíjból a karácsonyi meglepetésre is fordítottak (képkeret, festhető gömbök, könyv, gyerekkifestő…)
Mindez a segítést, egymásra figyelést, a kapcsolatokat vetítette előre. A kötéllel való egymásra koncentrálás annyira tetszett nekik, hogy mielőtt elmentek volna, újra megcsinálták.
Tornázni, táncolni nagyon szeretnek, ezért szívesen végezték mind az egyéni, mind a páros feladatokat. A segítés nem sikerült minden esetben azonnal és volt, hogy nevetés lett a vége, de megoldották. Büszkék voltak, hogy jól sikerült.
A kitől kérnél segítséget kérdésnél a konyhás néni is szóba került, de az osztálytárs és a szomszéd néni is…. A póló otthon maradása pedig mindig megoldható számukra az osztálytárs által (bár ebben az időszakban ez nem túl jó megoldás….)
A mese azért is tetszett nekik, mert azonnal felismerték a mesélő személyét????. A befejezésre szinte mindenki azt mondta, hogy mindenképpen meg kell oldani a problémát: ha egy valaki ötletet ad, azt segíteni kell, nem kifogásokat keresni.
Köszönjük a jó és csapatépítő foglalkozást!
