1. Nyitókör (10 perc)
Nagy körben: Hogy érzed most magad, hogy vagy itt, mi történt veled az elmúlt héten?
2. Történetek (5 perc)
A résztvevők megkapják három történet (Hófehérke, Csipkerózsika, A három kismalac és a farkas) valamelyik darabját. Meg kell találniuk a csoporttársaikat és sorba rakni a részeket.
3. Szerepkártyák (15 perc)
Az egyes mesékből összeálló csoportok a történet egy-egy szereplőjének szerepébe bújnak.
Hófehérke: Kuka, Vidor, Tudor, Hófehérke (amikor Hófehérke már a törpékkel él)
Csipkerózsika: szobalány, szakács, királynő, lovász (mielőtt a lány álomba merül vagy miután felébredt)
A három kismalac és a farkas: három malac, farkas (amikor a három kismalac már megépítette a házát, és a farkas kerülgeti őket)
Az egyes szereplők meséljék el egy átlagos, munkával teli napjukat a csoporttársaiknak.
A foglalkozásvezető előzetesen elmond néhány segítő kérdést, illetve körbejárva további kérdésekkel segít, hogy gördülékenyebben beszéljenek a gyerekek
Segítő kérdések
Mi mindent csináltál ma?
Mikor keltél?
Kivel dolgoztál együtt?
Kivel kerültélkonfliktusba és hogyan oldottad meg?
Ki a főnököd?
Kinek szoktál panaszkodni?
Kinek a segítségére számíthatsz a munkád során?
Nagy körben 2–3 önként jelentkezőt meghallgatunk.
Ha jut rá idő, beszélgethetünk arról is, hogy Hófehérke és Csipkerózsika a 18. századi nőideálnak megfelelően passzív (halottnak tűnik, illetve alszik), és csupán szép, mint egy dísztárgy. Ma már másként látjuk a nők szerepét, és ez megjelenik az újabb mesékben, pl. Merida, a bátor.
4. Háromszögek (20 perc)
A padlóra madzaggal, cellux-szal nagy (1-2 méter hosszú oldalú) háromszög körvonalát fektetjük le. Előre összevágunk újságpapírból sok különböző méretű, kisebb-nagyobb háromszöget. A résztvevőknek egymással együttműködve ki kell rakniuk a nagy háromszöget úgy, hogy a kis háromszögek sehol nem fedhetik egymás, nem lóghatnak ki a vonalból, és le kell fedjék az egész kijelölt területet.
Ha sikerült, nagy körben beszéljük meg, hogyan dolgoztak, ki irányított, milyen szerepek voltak, hogyan működtek együtt. Vajon a jövőbeli munkahelyükön is ilyen lesz majd az együttműködés? Mit tehetnek ezért? Miért fontos, hogy jó csapatjátékosok legyenek?
5. Körben térdre ülés (5 perc)
A résztvevők szoros körbe állnak, majd mind jobb oldalra fordulnak, és egyszerre egymás térdére ülnek. Addig próbálkozzanak, amíg sikerül pár másodpercig megtartani így a kört.
6. Zárókör (5 perc)
Mit viszel haza a mai foglalkozásról? Mi volt a legjobb/ legnehezebb?
MELLÉKLET
Élt egy ifjú hercegnő, akit Hófehérkének hívtak. Épp olyan szép volt, amilyen jó. Hófehérke kegyetlen és féltékeny mostohája, a királynő kastélyában élt. A királynő minden reggel megkérdezte Varázstükrét, ki a legszebb a világon. Egy nap a Tükör azt válaszolta: „Hófehérke”. A királynő elhatározta, hogy a hercegnőnek meg kell halnia. Magához hívatta a vadászát, és megparancsolta neki, hogy vegye el a Hófehérke életét.
Azonban a vadász jó ember volt és elárulta Hófehérkének a gonosz tervet. Hófehérke rémületében az erdőbe menekült. Ott egy apró erdei kunyhót talált, ahol elaludt. Amikor felébredt, hét törpe vette körül, akik felajánlották, hogy maradjon velük. Hófehérke megígérte, hogy főz és mos rájuk. Amikor a királynő megtudta a Varázstükörtől, hogy Hófehérke még életben van, gonosz tervet szőtt, hogy megszabaduljon tőle. Házaló öregasszonnyá változott és készített egy mérgezett almát.
Másnap reggel, mikor a törpék elmentek a bányába, a királynő öregasszony képében bekopogott a házikó ajtaján. Hófehérke megsajnálta az öregasszonyt, és behívta a házba megpihenni. Viszonzásképpen az öregasszony megajándékozta egy almával.
Ám miután beleharapott, Hófehérke úgy esett össze, mintha meghalt volna.
Amikor a törpék hazaértek, megtalálták Hófehérkét. Nem volt szívük eltemetni, ezért éjjel-nappal üvegkoporsóban őrizték. Egy arra járó herceg meglátta Hófehérkét, és rögtön beleszeretett. Rábeszélte a törpéket, hogy vigyék el a kastélyába az üvegkoporsóban. Cipekedés közben az egyik törpe megbotlott, az üvegkoporsó nagyot huppant, az almadarabka kiesett Hófehérke szájából és ő életre kelt. Hófehérke és a herceg összeházasodtak, és boldogan éltek, míg meg nem haltak!
—
Volt egyszer egy király, akinek kislánya született. A király mindenkit meghívott a birodalomból, hogy megünnepeljék a boldog eseményt. Meghívtak 12 jó tündért is, de a gonosz 13. tündérről megfeledkeztek. A gonosz tündér mégis megjelent az ünnepségen és megátkozta a kislányt: „Mielőtt tizenhatodik születésnapján lemegy a nap, megszúrja az ujját a rokkán az orsó, és holtan esik össze!”
A gonosz Tündér hatalma olyan erős volt, hogy a jó tündérek csupán annyit tehettek, hogy megváltoztatták az átkot: halál helyett a hercegnő csupán álomba merül mindaddig, amíg igaz szerelemmel meg nem csókolja egy ifjú. A király parancsára minden rokkát és orsót elpusztítottak az egész birodalomban. De amikor a királylány tizenhat éves lett, a kastély legmagasabb tornyában talált egy rokkát.
Megszúrta az ujját az orsóval, és eszméletlenül zuhant a földre. Abban a pillanatban mindenki mély álomba merült az egész palotában, és a következő száz évben mindent benőtt a vadrózsa, és lassan mindenki megfeledkezett a királyról és az átokról, csak a mesékben maradt fent a történet. A szomszéd birodalomban Fülöp herceg hallotta a régi meséket, hogy a vadrózsák szúrós bozótja egy gyönyörű királylányt rejt.
Nekivágott, és hét nap, hét éjjel aprította kardjával a bozótot, még végül eljutott a kastélyhoz. A legmagasabb torony szobájában rátalált a szépséges Csipkerózsikára és első pillantásra beleszeretett. Amikor megcsókolta, megtört az átok, a lány felébredt, és vele együtt a kastély egész népe is. Fülöp herceg és Csipkerózsika hamarosan összeházasodott. Azóta is boldogan élnek, ha meg nem haltak.
—
Volt egyszer három kismalac. Amikor megnőttek, elindultak, hogy külön házikót építsenek maguknak. Találkoztak egy emberrel, aki zsúpszalmát cipelt. Az első kismalac megszólította:
– Szalmás bácsi, add nekem a szalmádat, hadd építsek belőle házikót!
Az ember nekiadta a zsúpszalmát, és segített is fölépíteni a házikót. Annak a házikónak elől is volt ajtaja, meg hátul is.
Ment tovább a két kismalac. Találkoztak egy emberrel, aki deszkát cipelt. A második kismalac megszólította:
– Deszkás bácsi, add nekem a deszkádat, hadd építsek belőle házikót!
Az ember nekiadta a deszkát, és segített fölépíteni a házikót. Annak a házikónak elől is volt ajtaja, meg hátul is.
A harmadik kismalac ballagott tovább. Találkozott egy emberrel, aki téglát cipelt.
– Téglás bácsi, add nekem a tégládat, hadd építsek belőle házikót!
Az ember nekiadta a téglát, és segített fölépíteni a házikót.
A három kismalac boldogan élt a három házikóban. De egyszer csak arra tévedt a lompos farkas. Egyenest a szalmaházikó elé állt, és így kiabált:
– Gyere ki, te kismalac, hadd kapjalak be! Ha nem jössz ki, szétverem a házikódat!
Mire a farkas a házat lerombolta, a reszkető kismalac a hátsó ajtón elmenekült a deszkaházikóban lakó testvéréhez.
A farkas hamarosan a deszkaházikó elé ért.
– Gyere ki, te kismalac, hadd kapjalak be! Ha nem jössz ki, szétverem a házikódat!
A két kismalac még időben elmenekült a hátsó ajtón a téglaházikóba.
A farkas hamarosan odaért.
– Gyere ki, te kismalac, hadd kapjalak be! Ha nem jössz ki, szétverem a házikódat!
A harmadik kismalac azonban tudta, hogy erős a háza, és hiába próbálta szétrombolni a farkas, nem sikerült. Akkor fölmászott a házikó tetejére, és a kéményen át beugrott a szobába. Csakhogy a tűzhelyen hatalmas fazékban forrt a víz és a farkas egyenest a fazékba pottyant.
A leforrázott, kopasz farkas szégyenében messze bujdosott. A három kismalac azóta is boldogan él.
VISSZAJELZÉSEK
Tiszafüred
