689
post-template-default,single,single-post,postid-689,single-format-standard,stockholm-core-1.1,select-theme-ver-5.1.8,ajax_fade,page_not_loaded,wpb-js-composer js-comp-ver-6.0.5,vc_responsive

1. foglalkozásterv: CSALÁD

1. Nyitókör (10–15 perc)

Két különböző színű labdával (L1 és L2) dolgozunk. A későbbiek során minden foglalkozást ugyanígy indítunk. L1 labdát dobjuk az egyik gyereknek, amíg tartja a labdát, pár mondatot mond arról, hogy van, mi történt vele, amióta nem találkoztunk, aztán tovább dobja valakinek a labdát a körben. Amikor az L1 labda már mindenkinél volt, elindítjuk ugyanúgy az L2 labdát. Ez a kérdezőlabda: amikor dobjuk valakinek, felteszünk hozzá egy kérdést. Fontos már az elején leszögezni, hogy nem kötelező válaszolni a feltett kérdésre, ha kellemetlen, elég annyit mondani, hogy „passz”. Ideális esetben a válaszadás után tovább dobjuk másnak az L2 labdát, kérdéssel együtt.

 

2. Családban marad (15 perc)

A foglalkozásvezető felolvassa Birtalan Ferenc: Családban marad című versét.
Lehetőség szerint mindenkinél van példány a 27-es Szitakötőből, és némán együtt olvassák a foglalkozásvezetővel.

Szerepkártyákat osztunk ki:
főhős, kistesó, apa, anya, osztálytárs, tanító néni, szomszéd bácsi, védőnő, barát, nagyszülő

Megbeszéljük, hogy van, aki szerepel a versben, van, akit bele kell képzelnünk. A főhős középre áll, a többiek szerepük szerint beállnak olyan pózba, felvesznek olyan arckifejezést, ami szerintünk következik a versben leírt helyzetből. A foglalkozásvezető mindenkit megszólít, elhangzik, hogy ki kicsoda, és minden szereplő mond egy olyan mondatot a főhősnek, ami szerinte a szerepéből következik. A foglalkozásvezető a helyzetnek megfelelően kérdezhet, segíthet.

 

3. Családfa (20–25 perc)

Annyi A3-as lapot ragasztunk körbe a falra, ahány résztvevő van. A tolltartójukban lévő színeseket vagy külön kapott filcet használhatnak.

3.1. instrukció: Rajzolj a lapra egy fát. (Ha kérdezik, akkor se pontosítsuk az instrukciót, fontos, hogy spontán módon rajzolják, ami eszükbe jut.)

3.2. instrukció: Te vagy a fa törzse. Írd vagy rajzold rá a családodat! (Bármilyen vizuális megoldás elfogadható, ha segítséget, tanácsot kérnek, próbáljuk hárítani, hogy használják a fantáziájukat.)

3.3. instrukció: (A fa mellett állva) Beszélj róla!
Segítő kérdések: pl. Honnan táplálkozik a fa? Van gyökere? Hol él, erdőben, mezőn? Egyedül vagy csoportban? Van levele? Egészséges? Mit terem? Laknak rajta állatok? Van, ami árt neki?

3.4. instrukció: Iderepült egy tündér, és azt ígérte, hogy a kívánságod szerint bárhogy átvarázsolja a fádat. Rajzold át a fádon, amit másmilyennek szeretnél!

 

4. Zárókör (5 perc)

Mit viszel haza a mai foglalkozásról? Mi volt a legjobb/ legnehezebb?

 

VISSZAJELZÉSEK

Tiszafüred

„Hogy vagy, mi történt veled?” kérdésre többnyire válaszoltak, jól megfogalmazták a gondolataikat. A három csendesebb lány P, N és T csak egy szavas válaszokat adott, ők nehezen nyílnak meg és szókincsük is hiányos. Gondot okozott a kérdés feltevése is, egy síkú volt, ismételték a kérdéseket. A vers után spontán megnyíltak. B és A elmondta, hogy ő nagyon várta a kistestvért és nem érzett hasonlót. K és L bevallotta, hogy kezdetben nagyon nem örült a testvérének, de most már jó, hogy van. Abban viszont egyetértettek, hogy kutyára cserélni, az durva. Érdekes, hogy minden fa magányos és egészséges volt és a mezőn élt. Gyökere B és L fájának volt. T, P és H fájának nem volt se termése, se lakója. A tündér pedig úgy dolgozott, hogy főként B kreatív fáját próbálták leutánozni. De már az elején közölték, hogy nem hisznek a tündérekben.

Salgótarján

A vers végén azonnal jött a válasz: akár én is mondhattam volna, rólam is szólhatna. Az arckifejezések és mondatalkotások döccenésekkel, de sikerültek. A főhős éppen az lett, aki a legkevésbé szeret beszélni, de megoldotta a feladatot. A tündér nem mindenkinél hozott változást a rajzán. Így jó, ahogy van, mondták hárman is. A mit viszel haza zárókörnél a jókedv, az együttműködés, a köszönöm, hogy meghallgattatok és a „de kár, hogy vége” kifejezések hangzottak el. Mi volt a legnehezebb kérdésre a szerepjátékot említették: nehéz volt megfogalmazni egy mondatban a gondolataikat. „Az foglalkozás alatt rengeteget nevettünk, figyeltünk egymásra. Minden alkalommal vártam, mikor szólalhatok meg, hogyan néznek rám a többiek, meghallgatnak-e? Ez egy olyan foglalkozás volt, ahol nem kellett attól tartanom, hogy belebeszélnek a beszédembe. Odafigyeltek rám. Nem szeretek rajzolni, de most az sem esett nehezemre. Mikor találkozunk legközelebb?”