IV. FELNŐTT-GYEREK VEGYES FOGLALKOZÁS

1. Nyitókör, mi várható (2 perc)

2. Melyik volt az enyém? (10 perc)

Minden résztvevő kezében van egy saját apró tárgy. A tárgyat átadjuk egy másik résztvevőnek azzal, hogy pl. Ez Judit sípja, és azért szereti, mert hangos. Cserébe megkapjuk a másik ember kezében lévő tárgyat, ugyanezzel a két információval (kié, és miért szereti). A tárgyakat továbbadogatjuk, míg alaposan összekeverednek. Végül körbeállunk, és megpróbáljuk visszajuttatni a tárgyakat a gazdájuknak.

3. Lufi (lufik, madzagok, alkoholos filc) (10 perc)

Minden résztvevő kap egy lufit, amit felfúj. A foglalkozásvezető feltesz egy kérdést, a résztvevők körbejárnak, egymásnak megválaszolják a kérdést, a kapott választ mindenki felírja a beszélgetőpartnere lufijára, így lassan mindenkinek betelik a lufija a saját válaszaival, amelyeket mind mások írtak fel a lufijára.

Amikor elkészülnek a lufik, a résztvevők nagy körbe állnak, középre dobják a lufikat. Rövid hancúrozás után mindenki választ egy lufit (nem a sajátját), és felolvassa a rajta lévő válaszokat, majd megpróbálja kitalálni, ki a gazdája (persze az is lehet, hogy a keresztnév alapján könnyű beazonosítani).

Kérdések:

Mi a keresztneved?

Hány éves vagy?

Mi a kedvenc ételed?

Mit szeretsz legjobban csinálni?

Kiben bízol legjobban?

Milyen állat lennél szívesen?

4. Taposóaknák (papírtányérok, tollak, kendők) (20 perc)

A résztvevők papírtányérra írnak egy-egy szót, ami a jelenlegi élethelyzetükben leginkább akadályozza őket az előrejutásban. Közösen kiválogatjuk az ismétlődő szavakat, ezekből csak egyet-egyet őrzünk meg. A foglalkozásvezető az akadályszavakat tartalmazó tányérokat (taposóaknákat) elhelyezi a játéktérben, mintha egy aknamező lenne. Három önként jelentkező választ magának három segítőt. A segítők bekötik az önkéntesek szemét. Amikor már nem látnak, a foglalkozásvezető felhívja mindenki figyelmét, hogy innentől kezdve nem adhatnak ki hangot, majd elmondja, hogy az önkénteseknek vakon át kell kelniük az aknamezőn úgy, hogy nem léphetnek a tányérokra, mert akkor felrobbannak. Miközben magyarázza a feladatot, csendben felszedegeti a taposóaknákat, majd felszólítja a segítőket, hogy egyenként indítsák el az önkénteseket. Egy játékos az aknamező túloldalán fogadja a beérkezőket. Utána egyenként megbeszéljük, ki hogyan érezte magát. Tanulság: az akadályok sokszor csak a fejünkben léteznek.

5. Mozdulatüzenet (6 perc)

A résztvevők egy sorba állnak. A sorban legutolsó megfordul, a foglalkozásvezető mutat neki egy rövid mozdulatsort. A többi sorban álló ezt nem látja, mert háttal áll. A sorban hátulról a második is megfordul, és az, aki látta a mozdulatsort, megpróbálja minél pontosabban leutánozni, átadva a mozdulatüzenetet. A mozdulatsor így végigmegy minden résztvevőn, a legelöl álló ember bemutatja, mi maradt belőle, majd a foglalkozásvezető megismétli, amit először mutatott.

7. Tojásejtés (tojások, szerepkártyák, papírzsebkendő, szívószál, cellux, gyurma, olló, alkoholos filc)

Minden csoporttag kap a csoporton belül egy szerepkártyát (eszközfelelős, időmérő, vállveregető, serkentő). Megbeszéljük, hogy kinek mi a feladata. Egy tojásra ráírnak egy szót, azt, amit a világon leginkább meg akarnak óvni. Majd a rendelkezésre álló eszközökkel megpróbálják úgy becsomagolni a tojást, hogy az első emeletre betonra ejtve ne törjön el. Az eszközökön meg kell osztozniuk (1 perc), majd előzetes stratégia megbeszélést tartanak, amíg még nem használhatják az eszközöket (2 perc). A tojáscsomagolásra 8 perc idő jut.

 

Eszközök: 100 db szívószál, 100 db papírzsebkendő, 1 csomag gyurma, 2 alkoholos toll, 1 db olló, 3 db cellux. A csomagolóanyagokat is felhasználhatják, de semmi mást.

A foglalkozásvezető egyenként ejti el a csapatok tojásait kb. 6–8 méter magasból. Aztán közösen megbeszéljük, hogy milyen értéket sikerült megmenteni, és mi veszett el. Fontos hangsúlyozni, hogy ha akár egy tojás is megmaradt, az egész közösség nyert, hiszen ez nem verseny. Ha az eszközök megosztása nehezen ment, átbeszéljük, hogy mi a különbség az egyéni és a közösségi érdekek védelme között. Megkérdezzük, ki hogyan érezte magát a szerepében, mennyire sikeresen tudta elvégezni a feladatát, mik voltak a nehézségek.

7. Mesemondás (15 perc)

A foglalkozásvezető elkezd egy mesét a tojásról, ami világgá ment. Pár mondat után bármelyik résztvevő folytathatja a történetet. A foglalkozásvezető úgy irányítja a történetet, hogy két-három mondatonként megáll, és hagyja, hogy valamelyik résztvevő folytassa a mondatát.

8. Zárókör (5 perc)

Nagy körben: Hogy érezted magad? Mit viszel haza?